Bakos József
AZ ÉJSZAKA LÉPCSŐI

- Korlátok ama "lépcsőkhöz"-

Az alábbi jegyzeteket, kommentárokat tartalmazó kéziratot, melyet az "éjszaka lépcsői"-hez készített ismeretlen szerzője, az írásban is említésre kerülő dr. Esaburro hagyatékában lelték meg, jóval azután, hogy a "Lépcsők" szerzője oly miszteriózus módon, mi több, oly csendben mint ahogy Lao-ce vágott neki a Kun-Lun hegységnek, nos, eltűnt. Mindenesetre e jegyzetek töredékessége, sokszor csak sejteti, enigmatikus stílusa is arra mutat, hogy szerzője - aki nem lehetett dr. Esaburro, mert ennek énekesek és masztix és leheletfinom - közel állhatott a leírt eseményekhez - s ez a megrendítő, a metafizikai fulguráció - a helyzetekhez, melyeket egyre inkább a valóságos jelzőjével vagyunk kénytelenek illetni. E kommentárok is csak tovább konfirmálják e hipotézist. A kommentárok messze nem fednek fel mindent amit az alapjukul szolgáló írás rejt, sőt, itt-ott mintha még tovább fokoznák az umbrációt. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy a jegyzetek anonim szerzője maga is egy eddig ki nem derített illetőségű ezoterikus kör, rend tagja. A kézirat első sorai, melyek talán világot vethettek volna e kérdésekre, sajnos hiányoznak.

Szerkesztőség

...és ezért azután Nerval-Orpheusz immár az anabázisz útját kellett járja, ama távoli de benső csillaga felé, melynek döntő állomását Párizs sötét labirintusa egyik lépcsőjének korlátjában látta meg. Tudatos deszcenzus volt rövid élete elveszített, száműzött Szophiája nyomában, saját lelke alvilági terrénumába és önlelke halott-alvó feléért; s utána újra felfelé. De a Szophiák örök hibája a kíváncsiság - vagy a részvét? - megakadályozta a Nap és a Hold unióját. Magasabb, égibb nász várt reá hát csillagán¹ - Piranesi végtelen börtönei ciklopi falai és Gaudi „Sagrada Famíliája", Csont-háza és más építményei Barcelona városában, adja meg létezésünk architektonikáját és kereteit. Ki ne látná lidérces szellemüket városainkban, tagjainkban?

Gyökérgnómok rendje: kontra koboldok!

Hortus Conclusus: zárt kert. Ebben a kontextusban nem az idill, az aranykor jelenléte mutatkozik benne, noha korlátozott, keretekbe szorított módon is, hanem a paradoxon jelenlétét szimbolizálja: a romlás, a fekete kor hortulusa ez, melynek nincs immár határa, felöleli tehát a degenerált kor egész terét, "a homokos, szomorú síkot" (ld. Joseph Attila nevű, állítólag magyar (szerb, szlovák, román, böszörmény-boexarmenian) származású költőnél, in. . "Reménytelenül").

Intelligentiae Mercurij: minden planétának van egy jótékony és egy démoni aspektusa, melyek felidézése a ceremoniális mágia körébe tartozik. A Mercurius Intelligentiaeja Tiriel, daemonija Taphthartharach, ahogy ezt Trithemius apát és tanítványa, Agrippa von Nettesheim fedték fel. A felidézéshez azonban egy szigillum, egy sajátságos geometrikus jel is szükségeltetik, amely egyben egy mudra: kézmozdulat, és ez a bolygóhoz tartozó mágikus négyzethez igazodva jár végig és "nevez" meg betű- és számcsoportokat, azaz az adott Intelligentiae vagy Daemonij valódi nevét. Egy mudrát nemcsak kézzel lehet végrehajtani, de végig is lehet járni vagy táncolni.

Asztrális világsík: a tradícióban általában, de kiváltképp a hermetikus filozófiában a valóságnak 3+1 szint felel meg, s ebből alulról a második az asztrális. (Mindegyiken más-más lesz a szigillum, tehát a név is!)

Mater: a Magna Materre, a Nagy Hármas Holdistennőre történő utalás, de a mater, a matrix a materia és a metrika (mérés, kimérés) gyökével is rokon. A metrikus, a méretekbe kényszerített világsík a Mater sötét aspektusának, a fekete Istennőknek uralma alatt áll. (Vagy a velük adekvát demiurgoszé alatt, ahogy ez pl. Blake-nél Urizen alakjában és tevékenységében megmutatkozik.) De még a deszakralizált geometriában is így van ez, hiszen a topologikus, nem-metrikus terekre komoly megszorítást tesz a metrika bevezetése.

Minden bolygóprincípiumban benne rejlik az összes többi "színe" is. Így a Saturnust Sol Nigernek is nevezik. Az elv hasonló az alkímiában megjelenőhöz, ahol az alapprocesszusok (nigredo, albedo, rubedo stb.) fázisai a többit is megjelenítik: rubedo in nigredine, hogy a példánál maradjunk...
Utalás a Saturnus utolsó küszöbőr-szerepére, ezen át pedig a megszabadításhoz segítő arculatára. Sötétsége, feketesége, ördögi mivolta a hajnalodás előtti legsötétebbnek látszó pillanaté, minden időkben így az aionokra érvényesen is.

Calum (Coelum) Stellae: az állócsillagok szférája, a hét planétáé után a nyolcadik az Ogdoaszban. A Kabbalahban ez Hokhmah, a Bölcsesség szophiatikus szefirája.

Primum Mobile: Elsődleges (nem-mozgó) mozgató és szférája a nyolcadikon "túl". A Kabbalahban ez Kether Elyon, a Korona szefirája.

Nerval, Poe, Lovecraft és Borges említése kimondottan egy mágikus és összefüggő vonalat idéz - az irodalomban. De meglehet, azokat a szerzőket is jelzi, akiknek oeuvreje inspirálta a novellát is. És említsük akkor Aleister Crowley : Moonchildját is...

Telosz: végcél, de vég is lehet. A sötét kor szabadító, de vég is lehet.

Telezma: a görög teleinből: befejezés, de beavatás is - ld. telosz duálja! Ebből azután talizmán: megszentelt tárgy (pl. abraxas gemmák, mágikus négyzetek, szigillumok!), átvitten: "spirituális erő, kvinteszszenciális élet" (Schuler), de "dicsőségtest" is "és az egész világ minden dolgának apja a Télesma" - mondja Hermes Trismegistos "Tabula Smaragdina"-jában.

A "Szellem kígyójának csípése", meghívási iniciáció, ahogy az ezoterikusok nevezik, ez ott a télesti sötétben. Ahogy a tél kardinális pontja az egyetlen, melyhez két betű tartozik a Fa-ábécében,2 s ahogy a halál és újjászületés helye is: a Mercurius duplexé, ha emlékszünk még szigillumára... Ezért e pont kiváltságos (tetraszómia) a másik hárommal szemben. 2 Fenyő és pálma: a naphéroszok halálfája és az újjászületés-szellemi béke fája - miért lengetnek pálmaágat Jeruzsálem lakói a szoláris Istenfiú bevonulásakor, miért a pálmalevél a Kabbalah meditációjában a gerinc-Jákob lajtorja jelképe?!...

Minotaurusz: a Bika korának adekvát jelképe az Emberre. Bikaborjú a neve az univerzumnak, neve a Makroanthroposznak. A Kabbalahban a Merkabah (a Szekér) is ő. Későbbi aionokban demonizálódik, a nem uralt, alvilági, tudatalatti tudatrészek, ösztönök stb. (állatember!) perszonifikációja. A tudattalanbéli árny lesz, ahogy a bikaviadalokban is legyőzetik a matador-Thézeusz által, hogy energiái-képességei a szoláris tudatot segíthessék.

Ez a térkép, ez a pecsétviasz, meglehet, sok mindent elárulhat a rejtett helyszínről! (?)

Prousti kekszek: utalás a tudat egy képességére, az emlékezetre; ld. "Az eltűnt idő nyomában" egyik jelenetében, ahol Marcel egy teába mártott sütemény íze révén intenzifikálja az örök jelen "múltját". Hattyú: utalás ugyanezen mű Swannjára. Esetleg az áryák Hamsaállapotára. Nem véletlen, hogy az "éjszaka" is prousti ezen aspektusait illetően: doboz a dobozban vagy inkább öntartalmazkodó struktúra. Mons Magorum: Mágusok hegye - célzás egy másik alkímiai illusztráción szerepelő hegyre, amelynek belsejébe jutván (a chthonikus beavatás után) lehet csak a Magnum Arcanumot fellelni.

zöld ezüst: utalás a "zöld, vízalatti birodalomra", ahol a fekete Izisz-Isais az úrnő. A tükör a Nőstény kezében, mágikus fegyvere, az illúzióé, és a víz tükre: az illuzórikus, az alsó vizekben tükröződő valóság máyá volta, az Istennő világhelye és képessége. (G. Meyrink: A nyugati ablak angyala).

Levanah: a Hold, a Kabbalahban ez Yesod (Alap) szefirája, a mágia, varázslat és a varázslat úrnőjének, az éj királynőinek helye. Blakenél Luvah birodalma.

Metafizikai piktúra: olasz szürrealisztikus festőiskola és irányzat (de Chirico, Carrá, Morandi).

A bikaborjú belei: a labirintusokat, barlangjáratokat sokszor nevezik a föld beleinek, amiként a labirintus és labirintikusság is világnév és jelkép.

Cheval: őstehetség; postás volt, aki elnyerte a szürrealisták csodálatát szabadidejében épített fantasztikus-orientális "palotájával". Soupault, Péret: szürrealista költők. "Találsz majd a gázgyár aranyos törmelékei közt egy tábla csokoládét elszalad ha közeledni próbálsz Ha olyan gyors leszel mint egy tubus aszpirin messze eljutsz a csokoládé nyomában amely felforgatja a tájat akárcsak egy lyukas cipő..."

Az önkeresés ötletét a szürrealisták egyike valóban megvalósította. Aegipán: faun-féle, akiket Plinius Az Atlasz-hegységbe helyezett.

William Blake (1757-1827) vizionárius-prófétikus angol költő és rajzoló, kozmogonikus-mitikus-archetipikus-gnosztikus könyvek szerzője. "Közvetlen diktálás alapján írtam, előzetes elmélkedés nélkül, sőt, akaratom ellenére. "Talán ez a szerzőre is érvényes. S reám?...

Kozmoszmaradék: sok ezoterikus, misztikus vallja - köztük Baader -, hogy a jelenlegi világ már csak az előző kiégett, összetört salakja

Sivatagi búvár: nem jöttem rá valódi jelentésére, így két lehetőség maradt: 1. ilyen nincs, 2. az, ami nincs, van csak. Az, ami tehát. Csupán annyi bizonyos - legyen akár így, legyen akár úgy - hogy sivatagi szalonnán él.

Ahnenerbe: ném. ősök öröksége. Naci kutatási projektum. (Többek között tibeti - bon - vonatkozásokkal...)

Itt meg kell állnom, hogy a novella egyik specifikumára rámutathassak, nevezetesen utalásai, célzásai, másodlagos-harmadlagos jelentésrétegei szövedékének körkörös jellegére. A már említett Lovecraft írásainak jellemzője a régi nagyokra, az ősiekre, a sötét, baljóslatú istenekre- démonokra vonatkozó saját tana, teológiája, mely olyannyira megihletett okkult-mágikus csoportokat (főleg Crowleyra támaszkodó vonalakról van szó), hogy ceremóniáik centrumába állították őket. De Crowley tagja volt azon "Golden Dawn" "Hermetikus Rendnek is, melyben szintén a "régiek", az "ismeretlen felsőbbrendűek" kultusza dívott (ld. A. Machen: "The Great God Pan" stb.), másrészt maga is a történelem titkos manipulátorai közé tartozott - ahogy a novella további részében utal is erre. Mi több, Crowley egyik tanítványa, Fuller tábornok révén, aki bizonyos A. Hitler bizalmasává vált, ismét a történelem rejtett fonákjára pillanthattunk rá. Az utalások újabb köreit kezdhetnénk meg ha a Thule társaságot, a cári udvar ezotériáját, mágusait sit. is bevonnánk a diszkusszióba.

Quelippoth: a Kabbalahban az infernális-inframundán szférák: a „héjak", a szentségtelen szefirot, a Halál Fájának locusa.

Mammon: a materialitás, különösen a pénz felett diszponáló démon: itt talán próféciája az azóta bekövetkezett eseményeknek is: tudniillik, hogy a Szovjetunió megszűntével az USA, helyesebben az amerikai életstílus válik dominánssá...

Milarépa: (Kr. u. XI. szd.) Tibet nagy költője és remeteszentje. "Szellemem - írások tudása nélkül - vált tökéletessé szemlélődéseim nyomán; nincs szükségem tehát a szőrszálhasogatásra. és ezért, mivel magad is mester vagy, fejtsd meg az írást az én segítségem nélkül!"...

Földmélyi szurokfáklya: egyértelműen az alsó, a "sötét lángokat" és e "Láng Urai"-nak szolgáit: bizonyos okkult köröket jelöl.

Esaburro: a kettősségek kétséges követe, mindenfajta sajtok mászkálnak és önállóság nélkül.

Bön-po: az őstibeti hagyomány papjai-sámánjai, később a fekete sapkás rend néven ismert, mint a tibeti buddhizmus "ötödik vonala". Jelentőségük azonban e történetben sokkal lényegesebb mindezen kulturhistóriai vonatkozásoknál. (Ld. Haushoffer, mint a Thule társaság spiritus rectora, bon-beavatott volt... stb. )

Reverendák, imamotollák: utalás a lámák köntösére és imamalmaira, de Lautréamont nevezetes mondása tükrében : "Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon." (Maldoror énekei). Ez az aranymondás alkímiai jelentést is hordoz: a feminin (varrógép) és a maszkulin. (esernyő), a Hold és a Nap uniója ez a Vas-ban (boncasztal)...

Padmasambhava: az urgyeni tantrikus-mágikus buddhizmus meghonosítója Tibetben. A nyingma-pa, vörössapkás rend alapítója. (Guru Rimpócse).

Quid quid recipitur: a skolasztika általános érvényű elve : azt mondja ki, hogy minden befogadó lény a reá gyakorolt hatást a maga mivoltának megfelelően fogadja be.

A torony: ld. a Tarot nagy enigmái XVI.-át; másrészt mint a férfiúi teremtő erő egyik kifejező erejű szimbólumát, mint ami másik kifejezését a varázsló pálcájában nyeri el. (Tarot I. arkánája, a Kabbalahban pedig a primordiális yod (szellem-csepp, a 10. betű), melyből az alef, majd ebből az első Isteni Név (az arrhéton tetragrammaton) következik, s ez alkotja alapját a tíz szefira életfájának.)

Magnum Arcanum: az alkímiai operációk révén elérhető, beteljesíthető nagy titok, mint beteljesítő szellemi állapot, de egyben e folyamathoz szükséges feltétel is, visszahatóan és elővételezetten: az elixír, a bölcsek köve.

Dis: az inferno legmélye, a Sátán helye, pl. Danténál.

Kvark: James Joyce szóleleménye: quart (űrmérték)-ből, der Quark (ném. Túró)-ból " és quanta-ból (kvantum). Tehát minden fizikai, materiális dolog végső könstituense a hatféle büdös kvárgli, korsó sörrel.

C' est la frivolité: ez a frivolitás. André Chénier egyik versének címe is. dr. Encausse: Papus néven ismert jeles okkultista, egy ideig az utolsó cári udvarban is tevékenykedett.

Szemét porszívó fedi: célzás Gautama Buddha kijelentésére, miszerint tana csak azoknak mondhat valamit, kiknek szemét kevés por fedi.

Pandaemonium: "démonok összessége", a démonok világsíkja, birodalma.

Hui Neng: a ch' an buddhizmus 6., kínai pátriárkája, aki a könyvműveltséget mélyen megvetette.

UrDummheit: (ném.) ősbutaság.

in alembik: a lombikban. Az alkímiai edény az emberi testre utal, melyben valójában végbemegy a transzmutáció. Szeparáltsága kifelé meg nem nyilvánuló - hermetikus - mivoltára mutat.

Artifex chymicus: az (al)kémia mestere.

Alef és tav: a szent héber ábécé első és utolsó betűje, a kezdet és a vég, az aitológiai és a teleológiai azonosságára (az alkímiai Ouroborosz kígyóra) éppúgy céloz, mint a teljességre, továbbá az isteni tervre.

Balsodrású utak: utalás a "balkéz tantra" bizonyos iskoláira, de a fekete és vörös kígyó templom mágiájára is, a fekete rózsakeresztesekre: általában a fekete adeptusokra.

In tenebris: a mélységből, a sötétségből.

Pseudo Ego: hamis én. Itt valójában az éteri duál, de a káini iker is (árny).
Oszlopok a Templom előtt. Bölcs Salamon király Temploma előtt álló, fekete és. fehér ezüst oszlopok, nevük: Jáchin és Boáz: a lunáris es szoláris, a feminin és maszkulin princípiumok; továbbá az életfa két szélső oszlopának megfelelői.

Kratér: kehely - a kaballisztikus életfa (arbor cabbalisticae) alsó négy szefirája, a tűz-víz keresztelő-beavató) princípium befogadója, de a transzszubsztanciáció borának (mely már magában tűz-víz uniója: tüzes víz, az égi-szellemi víz és a szellemi lélegzet-tűz. Azonban a yoninak kteisnek is jelképe, melyen belül az alkímiai fehér és vörös szubsztanciák (pl. vinum rubeum et album) uniója is végbemegy.

Szaraband: sajátságos, spanyol eredetű tánc.

Hans Arp: dadaista-szürrealista költő és képzőművész, a tiroli elefántok megéneklője.

Lila levél: a lila színszimbolikailag az egyik tattwának (és elemnek) továbbá az egyik szefirának felel meg, tehát egy speciális tudatállapotnak. Azonban erről nem szólhatok többet.

Inconnu: (francia) ismeretlen.

Az egyiptomiak: Mizraim (Egyiptom) héber nevének fordítása = korlátozott határolt, szintén arra mutat, hogy az egyiptomiak saját valóságunk polgárai, végső soron saját magunk lefokozott, a mindennapiságba trehányuló szintje.

Pince: a pince, a pince!... S erről kinek is kellene többet mondani? Mert ebben járunk immár az "özönvíz", a tudat magasabb képességeinek odafönt maradása óta; hisz mi süllyedtünk le az alsó vizek, a zöld birodalom világóceánjába. Pincéből feljönni: az első beavatás a Kabbalahban a beavatási küszöb átlépése.

Szilfek: Paracelsus a levegő elementáljának sorolja be őket.

Csónak: ama tutaj, ami a túlpartra viszen.

Padlás: a tudat felsőbb szférái.

Viromulti, Leo oriens: VITRIOL (Visita Inferiora Terrae Rectificando Invenies Occultam Lapidem) - a transzmutációt, mint eljárást jelentő értelemben.

Daemonij Lunae karakter: Hasmodai (Asmodeus) szigilluma.

dryaszok: fa nimfák és a fák szellemei.

A "Genezis" című vers szimbolikája egyrészt már olyan területeket érint, melyről én csak hallgathatok, másrészt oly tömör és sűrített, hogy felbontása meghaladja képességeimet. Araff Kauba³ szerint ez tartalmazza az igazi kulcsokat az írás mélyrétegeihez és az Arkánumhoz, és könnyen elképzelhető, hogy magának a szerzőnek a műve.

pszichoozmotikus: feltehetően olyan valaki, aki infúzióval próbálkozik mások pszichés köreibe hatolni. Az a példány, akiről itt szó esik, mindenképpen dumbordátum és talajlakó és mint hacsaturján.

"Templomtalan, sötét herceg": utalás Nerval versének további soraira. "meghaltál egyszer-kétszer". ebből következik a feltámadás is, a kétszerszületettség (dvidzsa) ténye.

Lámpás: a IX. Remete Tarot-arkána lámpása, a belső vezető fénye, az önvaló elővételezett fénye, melyet a Netzah szefirájának (a Venusz bolygónak) adekvát mágiában: a tűz mágiájában használnak implementumként.

Fekete köpeny: A kabbalista és a mágus köpenye (?), a "dicsőség külső köpenye" (Binah szefirája fekete!)

Mr. Blackwood: utalás a Blackwood's Magazine-re.

Iao-Abraxas: az év és az égboltozat ura, számértéke 365, a gnóziszban.
Kígyólábai a teremtő kígyó-tüzet (az alkímiai athanor tüzét) és a kígyómágiákat (pl. GTummo Tibetben), jobbkezének pajzsa a Könyörület-, bal kezének ostora a Szigor Oszlopának felel meg, kakas feje: az éberség magas tudati állapotát jelöli.

Magnum Opus: az alkímiai Nagy Mű.

Erők: siddhik Keleten.

Ureusz: a kígyó-erő. A fáraó fejékén: az éberségig emelkedett kígyó-erő.

Materia príma: a potentia passiva pura, az alkímiában a kiindulási szubsztrátum és tudati állapot.

Harpokratesz: a gyermek Hórusz, a misztériumok titkainak megtartására int háromszorosan, a beavatást védő és hallgatásra intő "mudrájával".

Kenőcs: Hamvas Béla: Karnevál c. regényében a habituális energiákat és ideologizálásait nevezi ekként.

Babilon sorsa: utalás az ószövetségi prófétikus jóslatra.

Homonculus: emberke, antroparion az alkímiában, akiből famulus-féle válhat. De a Hermeszt kísérő teleszphorosz is, továbbá a tudat egy adott (szub) pólusa.

Logrofon Matatics: feltehetően Lovro von Matatich karmester és félrehallás. Ami zenésznél legalábbis bizarr.

Binarius: itt a kígyó száma, a diabolikus kettősség-kétség perszonifikációja.

Abra Melin: XV. sz-i kabbalista, könyvét MacGregor Mathers fordította angolra. A könyvet a grimoirok közül a legpotensebbnek tartják a mágusok.

Bogumilok: gnosztikus balkáni szekta, melytől - feltehetően a katharok is származnak.

John Dee és Edward Kelley: Erzsébet-kori mágusok-alkimisták, akiknek - tévesen - az ún. enochiánus mágia eredetét is tulajdonítják.

Sub rosa: politikai összeesküvés jellegén túl utalás a rózsakeresztesség misztériumaira.

Maier: II. Rudolf császár udvari orvosa, alkimista, hermetikus filozófus.

A.E. Waite: az Arany Hajnal Rend egyik adeptusa, okkultista, író.

Hszien: a taoizmus, különösen a taoista alkímia halhatatlanjai.

Sator stb.: neves mágikus betűnégyzet, melyben a centrális N (a "fordulópont" ) titka a Nahas-ban (kígyóerőben) rejlik...

özvegyasszony: az elhagyott, bánatában holt Bölcsesség.

Szamártetem: a vörös Setnek, Ozirisz testvérének állata. Szimbológiai szerepe azonos a tibeti tantra vörös lóistenéhez, Hayagriváéhoz (rTamgrin).

hangköz: a szférák zenéjének kulcsa: a 7 bolygó numerológiai arányai. (további összefüggésekre ld. J. Campbell: The Creativ Mithology ).

Sophia Achamoth: "Kíváncsi" Sophia, aki a pléromából az alsó vizek tükrében megpillantotta magát, lezuhan és az anyagi létezés fogságába esik. Ez a folyamat a Kabbalahban Sekhina exíliuma.

Vadzsra Heruka: Haragvó Yidam a vadzsrayánában.

Los: Blake sajátos gnoszticizmusában a prófécia szelleme s egyfajta megváltó.

Kukulkán: a maya Quetzalcoatl (Tollaskígyó: ahol a tollak, a szellemi szférára (levegő-lélekmadár, szellemmadár), míg a kígyó a chthonikus lény a transzmutáló tűz szimbóluma. Szerepe ugyanaz, mint Hani-Oannészé Sumer-Babilonban, hiszen Oannész tanító, kultúrhérosz, aki a tengerből jő ki, mert maga Ea a vízisten, tehát halfarkú (kecskehal - Capricornus - Ea háza és jegye). Nevéből lesz Ioannész, johanán, Johannes, akár, mint a Jordán vizében keresztelő... Ld. még Dagon, aki az égi Adam Kadmon jelképe, aki a Szent Szellem égi tengerében lebegett, a Fénytengerben, s aki kígyóhalhoz hasonlatos. Esetleg kapcsolatok szerző "Dágon és Zobiachel Elysiumban" c. költeményével?!)

Verbéna: a mágiában a legpotensebb növények egyike, Paracelsus szerint (népi bölcsességek nyomán), mert a Golgothán (az első Adam koponyája!) nőtt először.

Datura (stramonium): csattanó maszlag, erős drog; az indián maszlagot az indián varázslók (brujók) használják speciális erők felidézéséhez.

Fehér egybeszőtt köpeny: a varrás nélküli köpeny a mindenséget, a végtelenséget, a töretlenséget jelzi. Továbbá töretlenségével védőkör szerepet is betölt. Legmagasabb értelemben a tudat totalitását szimbolizálja, az istenemberi szintet reprezentálja. (Ld. Jézus köpenyét.)

A Fekete Kígyó beavatottjai (mint M. Bertiaux is) a haiti vudut ötvözik a balkéz tantrával. (Voltaképpen ez a Yesod szefirájához tartozó, egymással szorosan összefüggő, szexuálmágia és nekro (nigro-) mancia területe.) A sötét láng oltárán áldoznak...

Agiel: a Saturnusnak, a Hetedik. Küszöb őrének, a fekete ( Sol niger) vagy ólomszínű, a nigredóban fungáló bolygóprincípiumnak és arkhónnak Intelligentiaeja.

Spetenarius: Hetesség. Az atlantiszi kígyótemplomok követői közül egyesek a Hét Sugár Monostora tagjai is. Valószínűleg ők is a bolygóarkhónok démoni aspektusának és az antitradicionalitásnak fő manipulátorai közül valóak.

A vén vagy a szörny a barlangban (labirintusban stb. ): archetipikus-mitikus toposz. (Az újabbkori példák közül: Aldous Huxley: „After Many A Summer", vagy ismét H. P. Lovecraft: "The Dunwich Horror" és több más műve...) Egyrészt a kígyó a barlangban eleme a görög s más misztériumokban és az ophita, illetve perata gnóziszban, de a novellában magán a fekete kígyó hierophantján teljesedik be maga felidézte végzete. A vén pedig tükrözi a Mercuriust mint mercuriális tüzet a Sárkány hasában, mert a Mercurius egyik arculata a Senex Draco (s ez Saturnus egyben, a vén Kronosz), ahogy barlangjában ül, mint az aggastyán Aion, melynek földmélyi lakhelyét az Ouroborosz kígyó tekergi körbe... De maga a mercuriális kígyó ideája is ismeretes, mely a "Self" gyökereihez láncolt gonosz arculata őnéki. De még tovább, ez az öreg képviseli a melanosist, a nigredót is (Saturnusi színe jelöli), regredeáló állapot, melyet a putrefactio (dizintegráció) jellemez: az ősi, kaotikus vízbe visszaolvadás⁴, melynek mélyén ismét a sárkánykígyó lakozik! Mindezt az alkímiában az önmagát faló sárkánykígyó plasztikusan kifejezi. (További összefüggésekre ld. C. G. Jung: Alchemical Studies, The Philosophical Tree 15.: The Dangers of the Art c. fejezete.) Lovecraft kapcsán itt ismét egy ciklus - de két arculattal indul útjára: a) egyik a kvázi exteriorális összefüggések láncolata Lovecrafttól a kultistákig, crowleyiánus vonalakig (emlékszünk: a Régiek...), ezen belül a rejtett tűz és a fekete és vörös kígyó mágiájáig; az ördögi arculatú Saturnus barlangjáig és Senex Mercurius kígyójáig (a Caduceus „Ravaszság" kígyója), b) az alkímiai opust tudati processzusként, interiorizált értelmezéssel, hermeneutikával pedig az akadályozó tudati elemek szétoldásáig, a "küszöb őre" önmagunkban történő feloldásáig jutunk el. De eme két fejlődési vonal végsősoron azonos, ahogy azonos az "éjszaka lépcsői" szerkezetével is.)

A magánhangzósor a szent alfabetumok "lelkének", kabbalisztikus-gnosztikus mantrának, a "kimondhatatlanba" behelyettesítendő magánhangzóknak a reprezentánsai, melyekből öt, illetve hét van, attól függően, hogy a Nőstény (Nagy Hármas Holdistennő főként fekete arculatával) uralma alatt álló ötös matriarchális "hét"-ről, illetve a hetes, szoláris Hétről van szó: utóbbiban a két plusz betű a kettős jod és a kettős alef - melyről egyet s mást láttunk már - adja a JA (H) Szent Nevet. (S e hetes rend ,igazi kezdete s igazi vége' (R. Graves) szabadítja meg a férfiút (a bikaborjút) a Nőstény Kyklosz geneszeoszától!) De itt, a novellában csak öt betű szerepel a felkiáltásban !...

Lapis: Kő, a Bölcsek Köve.

Hugo Ball: dadaista költő. Jelentős szempontunkból még "Halottsirató"-ja is: Ombula Take biti, Solunkola, Tabla tokta, Tokta takabla, Taka tak."

Fekete rózsakeresztesek: a "Sötétség fényhordozói", ahogy Miss Stoddart nevezi őket (s lásd Lucifer: fényhozó...) szintén a sötét Láng Urainak szolgáló egyik vonal.

Elias Artista: a "műves" Illés próféta, az alkimisták, de a Kabbalisták „benső" mestere is, a Mű elősegítője. Neve: éliás-Eliyahu tkp. Elohim ( feminin + plurális ) - Y H V H (maszkulin) uniója ( alkímiában: Napé és Holdé) - ezért lehet az életfa centrális Oszlopán a Tipheret szefirájánál lévő Mester székében. Valójában ez is tudatállapot, tehát a szoláris centrumot realizált artifexé.

Genezis Kígyója: a genetikus - akár a kozmosz genézise is ez - energia, a teremtő tűz jelképe. Másrészt utalás Stanislas de Guaita márki (francia okkultista és költő, Lévy tanítványa) egyik könyvére.

Szemesárgája: kozmikus szem és kozmikus tojás (ld. orphikus tojás vagy a hiranyagarbha, Indiában) fúziója.

Halember: utalás Oannészra, Dágonra, illetve a stoppolófára (szerző elveszett abszurd drámájának címéből).

Diaré: ld. pl. "Annak Frank' Diare" (Diary).

Daena, ka: az éteri lélekkomponens, a "dupla", az iker éteri aspektusa, Iránban, ill. Egyiptomban (ld. XIX. Nap arkána a Tarotban).

Zöld kőtábla: egyrészt utalás Hermes Trismegistos "Tabula Smaragdina"-jára, másrészt a zöld beryll vagy zaphírkőre, mely a legmagasabb realizációt reprezentálja, a Kabbalah Nagy Unióját, melyben Malkuth (a föld, sárga) és Kether (a Korona, fény: kék) egyesül, de Keleten is a világhegy csúcsán, pl. a Sumerun e kő található, továbbá a föld (sárga) négyzete a fény kékjével egyesülve adja a zöldet: az átman (Self, Selbst) beteljesedett, rendíthetetlen valóját. Másrészt a zöld követ, mint kincset az életfa gyökerei között is szokták megjeleníteni. De tudnunk kell, hogy az Arbor Cabbalisticae sokszor arbor inversa, melynek gyökerei az égben vannak, továbbá, hogy primordiális ember, axis mundi, világhegy és életfa-szinonímák...

Kocsma: pl. a szufi költészet kocsmákra és isteni ittasságra (sukr) vonatkozó szimbólumait. De akár a taoista borkultuszt vagy Hamvas Béla: A bor filozófiája című opuszát.

éliás János: Elohim-YHVH Oannész (Ea), de éppúgy Patmoszi János is, aki a szünoptikus három evangélistához képest a kiváltságos, szinguláris negyedik, kvaternitásukban (tetraszómia), ahogy kiváltságos az idő, a történelem végét jelentő (Giacchino á Fiore-szerinti) Szt. Lélek-kora is, melyet a Jánosi egyház korának is neveznek, János-Ea révén; ez a Vízöntő korával azonosul, ahogy - Ea révén - Keresztelő János a vízzel keresztelő.

Bahman: megfelel Vohu manah-nak (Helyes Gondolkodás) az iráni hagyományban, aki a felső, isteni triászba tartozók Amesa Spenta.

Házikó a tetőn: ismét a tízezerszirmú lótuszra, a kabbalista Ketherre (Korona) utal. Színe kék és zöld!

Száz könyv: ld. Hamvas Béla: Száz Könyvét.

Vas-réz-arany: a primordiális Ember tagjai, melyből a kasztok és világkorszakok is származnak, úgy Keleten, mint Danténél is.

Sültkrumpli: sültkrumpliszellemek (Tristan Tzara): "Ami isteni bennünk, az már az emberellenes cselekvés kezdete", "és még egyszer igen rokonszenvesnek találom magamat, Tristan Tzara".

Bajusz: (franc.) bazsüsz - ld. Pink Panther. "Csak a hülyék keresnek mindenben értelmet" - De! Evola is volt avantgardista...

Praeceptor ultimae: az utolsó, végső tanító.

Bergmanli: bányamanó. "Hasonlóképpen Szent Bonaventura is azonosította a mens-et (elme, értelem) a mons-sal (hegy) (De dec. praeceptis II. ascendere in montem, id. est, in eminentiam montis: "Felmenni a hegyre, vagyis felemelkedni az értelem legmagasabb pontjára"); ez a hagyományos kép - amely annyi mással együtt visszavezethető arra az időre, amikor a "barlang" és a "lakás" egyet jelentett - rejlik a bányászat és az elrejtett kincs keresésének ismert szimbólumai mélyén. (Ld. a novella barlangját!) A lélek képességei (bhútáni, ami "manókat" is jelent) munkálnak az elme-hegyen. ők a törpe bányászok, akik Hófehérke-Pszükhét őrzik, miután beleharapott a jó és a rossz tudásának gyümölcsébe, és halálszerű álomba merült, amely addig tart, amíg az isteni Erósz föl nem ébreszti őt, és a gyümölcs ki nem hull ajkai közül" - mondja Coomaraswamy (Hinduizmus és buddhizmus címszavaknál).

Magasságodnak nyilván nem kell említenem, hogy a novella - noha szerzője felettébb vonzódik a misztifikációhoz - azért valóságokat revelál, olykor már a misztériumárulás határát súrolóan, úgyhogy kis ügyességgel még egy adeptus minor is reprodukálhatja a mű utalásaiból a Magnum Mysteriumot !... S hogy továbbá az írás nyilvánvalóan körkörös-önmagára utaló szerkezete mellett, lineáris is, amennyiben individuáció-iniciáció egy útját vázolja. A komoly veszélyekre való tekintettel javaslom tehát, hogy ezzel kapcsolatban az agyonmagyarázás technikáját, de semmi esetre sem az elhallgatásét vagy betiltásét alkalmazzuk. Praeceptor primae.²

Jegyzetek:

1. "Hová mégy?" - kérdezték Nervalt. "A napkölte elébe..." "Ott azon a csillagon laknak, akik várnak rám" - felelte, s elindult a Vieille Lanterne (Utóbbi szó lámpást jelent!) utca felé, melynek lépcsőkorlátjára akasztotta fel magát 1856-ban.¹ »

1. Eme misztifikált lábjegyzet a novella írójáé! (Szerk.)¹ »

1. Ez pedig a kommentárok szerzőjéé. (Szerk.) »

2. Fenti sorok arra mutatnak, hogy a kommentár elsősorban egy ismeretlen eredetű és irányultságú titkos társaság tagjának jelentése feletteséhez. Megerősíti mindezt az aláírás (Praec. Primae), de a primae szó meghökkentő gondolatmenetet ébreszt. Feltéve, de nem megengedve, hogy a novella és a kommentár szerzője ugyanaz a személy, újabb circulus vitiosus lép fel, úgy az időben, mint a jelentésekben: mert a primae, a kezdet fejezi be azt, amit az ultimae, a vég és cél kezdett el: az időt, okságot felforgatva, elővételezve kezdetként a végállapotot; továbbá a kommentár jelentésrétegei, értelmezései visszahatóan módosítják a novella már aktualizálódott értelmét! Sőt, mindez még akkor is így van, ha végül is nem azonos a két írás szerzője. (Szerk.)

3. Araff (varázsló): a szufizmusban beavatási lépcső. Kabua: feltehetően vagy a Kaaba rontott neve, vagy kábaságra (avidya) céloz. Ily módon e név, feltehetően maga is rejtett üzenetet (message) hordoz. (Szerk.) »

4. Massa confusa. »

Vissza a tartalomjegyzékhez