Néhány órája hagytam el Montségur települését. Egy öszvér vontatta szekér vitte a csomagomat a völgybe. Íróasztalom egy kis hotel előkertjében van, egy fügefa mellett. A híres, hatalmas szövödékben szirének sikoltanak. Műszakváltás van. Azt mesélték, a kisváros majd fele a szövésből él, és az orsó ősidők óta a háziipar része. A Katarokat is Tisserandnak hívták — Szövőknek...

Újból a 84 éves Monsieur Rives - ahogy hívni szeretem őt - vendége voltam. Rátaláltam néhány fontos részletre: a minnesingerek és az eretnekség már összetartozott az Albigensek elleni hadjárat előtt is. Megerősítette, hogy a Katharok létrehoztak a gleyza d'amors-t, a Minne egyházát, és a szertartást, aminek során a trubadúr hűséget esküdött úrnőjének, németül Consolamentum-Tröstung-nak hívták, ugyanúgy, ahogy azt a jólismert szertartást, melynek során az eretnek hívőt avagy credens-t perfectussá szentelték. Hasonlóképpen, a költő és énekes chevalier errant, vagyis kóbor lovag, törekedhetett arra, hogy chevalier parfait-tá váljon, vagyis tökéletes lovaggá; szelíden vagy keservesen, a pregaire trobadorrá válhatott, vagyis keresővé(1). A chevalier errant ugyanazon a szinten volt, mint az eretnek hívő, és a chevalier parfait pedig az eretnek perfectussal volt egyenlő. Ezeket a latin meghatározásokat az inkvizítorok vezették be, akik az eretnekek vallomásait ezen a nyelven jegyezték le. A Table Ronde-t, a Kerkeasztalt illetően, aminek csodáit a legtöbb középkori irodalmi mű dicsőítette, a tökéletes formája volt: a kör, a perfecti-k és a chevalier errants-ok közösségének szimbóluma(2). Az Arthuri és a Grál mondakört úgy kell értelmeznünk, mint a Katarok magasztos és költői világának csúcspontját.

Amikor megkérdeztem tőle, hisz-e abban, hogy Montségur volt a legendás Grál Kastély, és komolyan veszi-e ezt a feltevést, Monsieur Rives egyenes választ adott: igen. Az iskolákban és egyetemeken, folytatta, azt tanultuk, hogy a trubadúrok szentimentális, ömlengő, elszigetelt férfiak csoportja voltak, akik a mindennapi megélhetés gondjait patrónusaikra és támogatóikra hagyták; és nem törődtek mással, csak hogy elnyerjék egy hölgy kegyeit, gyakran férjezett asszonyét, ének és courtoise által. Az, hogy Róma tudatosan eltorzította az igazságot az Albigensek elleni keresztes hadjárat után, tény. Bárkinek, aki olvasta a korai provanszál minnesingerek sorait, el kell ismernie, hogy a trubadúr sohasem nevezte űrnőjét néven - inkább a "szőke hölgy" dícséretét zengték, a "széparcú hölgy"-ét, vagy "világ világossága"-ét. Ezek az idealizált nők nem mások voltak, mint a Minne egyházának szimbolikus megtestesítői. Például, amikor a trubadúrok a "toulouse-i szőke hölgyüket", vagy "carcassonne-i hölgyüket" ünnepelték, ezek nem jelentettek mást, mint a toulouse-i vagy carcassonne-i Katar közösséget. Amikor végül Róma inkvizítorainak sikerült a máglyával való fenyegetődzés segítségével bevezetniük Áldott az Szűz Mária kultuszát, és a Rózsafűzér használatának szokását, a trubadúrok engedelmesen Máriának címezték költeményeiket. Titokban azonban továbbra is a Minne egyházára utaltak. Az inkvizíció dokumentumaiból ez eléggé világosan kitűnik: a minnesingerek domina-ja avagy "úrnője" egy olyan "istennő" volt, akinek isteni bölcsességét dicsőítették dalaikban. Nem emberi lény volt. Kezdetben a felső (Rómától északra eső) itáliai Fedeli d'Amore néven ismert minnesingerek voltak azok, akik heves odaadással vallották meg hűségüket Madonna Intelligenzia-nak: Bölcsesség Úrnőnek.

A trubadúrok életrajzait tanulmányozva észrevettem, hogy ha a domina vagy madonna házasságban élt, a lovagi férj is mindig említésre került - de soha sem teljes nevével, vagy utalással lakhelyére, vagy fennhatóságának területére. Ezt a férjet általában úgy tekintették (és ez a korabeli forrásokból könnyen bizonyítható), mint az uralma alá eső területen élő Katar közösség védelmezőjét. Adelaide (innen az Adelheid nevünk, azaz "nemes természet") szomorú történetében, amit legutóbbi látogatásomkor hallottam, a nő Pena uraság (teljes neve semmit sem ad hozzá a történethez) védelme alatt állt, aki védelmezte és pártolta a Katarokat saját Albigens területén. Raimund trubadúr, Adelaide csodálója, a dicsőítésére költött minne-jét Pena uraság tudtával és beleegyezésével művelte. Ez azt jelenti, hogy a nő adta neki a Consolamentum-ot: Térdre ereszkedve, a trubadúrnak sírig tartó hűséget kellett fogadnia, miután egy gyűrűt vagy ruhadarabot kapott Minne-je elfogadásának jeleként.

Rákérdeztem vendéglátomnál, hogy a német Minne szó miért nem jelenik meg a provanszál katarizmusban és a vándorénekesek dalaiban. Tévedek, felelte vendéglátóm. Az Albigensek nyelvén a Consolamentum szertartására használt kifejezésben megjelenik a manisola szó. A vígasztaló Mani ünnepségében a mani szónak ugyanaz a gyökere, mint a német Minne szónak - mindkettő őse a gót munni, amit mi "emlékezésnek" nevezünk. A Minne soha sem az abszolút szerelmet jelentette! Azt jelentette, "emlékezés a szerelemre". Ehhez jön még, hogy a szanszkrítban, az ősi India írott nyelvében, ugyanez a jelentése, és ugyanazt a legendás követ jelenti, ami a feltevés szerint bevilágítja a világot, és elűzi az éjszaka borzalmait. Meglehetősen jól ismert tény, hogy e kő sok keresője, akik általában mint ételt-italt áldó kőasztalt látják, a Grál jelenség archetípusának tekintik, mivel a grál sokrétű hatalma magában foglalja az étel és ital ádását is. Végül azt kérdeztem vendéglátómtól, hogy a provanszál vándorköltészet Német hatásra jött-e létre. Kérdésem válaszra talált: A manisola és a Consolamentum a német Minne tükörképei voltak, és mivel májusban tartották ezeket az ünnepeket, összefüggenek a németek májusi táncünnepeivel. A nyugati Gótok idejéből maradt itt fenn ez a szokás, a Gótok Földjén - Languedoc-ban.

Mielőtt búcsút mondtam volna Monsieur Rives-nek, átadott nekem egy könyvet, amely bővebben kifejti nézeteit. Szívélyesen megérintette a kezem, és azt mondta: "Ne feledje, hogy a trubadúrok a gai saber-t gyakorolták, vagyis az 'örömmel telt bölcsességet, melyet gyengéden kell ápolni' " .
Megfordult körülöttem a világ. Ha az, amit megtudni idejöttem mostantól érvényessé válik, a szemétdombra kell vetnem minden eddigi hiedelmemet. Mindent újra kell tanulnom, ahogy azt mondani szokás.

Így van ez!

Minne szavunk nem "szerelmet", hanem "visszaemlékezést" és "megemlékezést" jelent! Mivel őseim gondolkodók, romantikusok és költők, én magam is a Minne költőjévé akarok válni. Kutatok. Trobador akarok lenni - vagyis kereső! "Tudásom"-nak, ami néha önkényesnek vagy keménynek tűnhet, derűssé kell válnia, és boldoggá kell tennie az emberiséget - de a megfelelő pillanatban; nem kívánom könnyen adni azoknak, akik könyvemet olvasni fogják.

Jegyzetek:

(1).: Miután a trubadúr kiválasztotta "úrnőjét", egy sor "szint" határozta meg a hozzá fűződő kapcsolatának mikéntjét. Az első szint a feignaire volt, ami azt jelentette, hogy a trubadúr még csak nem is merészelhetett közvetlenül úrnőjéhez fordulni; a pregaire kérő volt, aki diszkrét bátorítást kapott; az entendaire már megértésre lelt úrnője részéről, és a drutz, vagy barát, már egy csókra is jogosult volt. — az angol fordító megjegyzése

(2).: Furcsamód itt Rahn a Grál és anti-Grál formák témáját érinti. — az angol fordító megjegyzése

Vissza a tartalomjegyzékhez